Tetõsíkok és födémek esetében: Tetõtérben általában száraz technikával kerül befújásra a papír. Ferdesíkoknál a szarufaközöknél a külsõ-belsõ párafékezõ fóliarétegek közti teret töltjük fel papírral. Padlásfödémnél a fogópárokat borító gipszkarton mennyezetet, a fogópárok szintjéig, vagy a fölé nyíltan fújjuk. Ekkor a szigetelés sûrûsége kisebb lesz, mint üregkitöltõ szigetelésnél, ezért általában 20%-kal vastagabb réteget szoktunk készíteni. Mivel a nyílt befújás nem lesz járható, lehetõség van a födémnél is a két deszkázat közé befújni a szigetelõanyagot. Ebben az esetben viszont szükséges a felsõ oldali fólia beépítése a deszkázat alá, mert úgy kerülhetõ el a járás közbeni mozgásból adódó porzás, amely a deszkák között jönne fel a padlástérbe.

Homlokzati szigetelésként: Újabban homlokzati szigetelésként is elterjedõben van a papírszigetelés, fõleg új építésû családi házaknál. Olyankor a falra padlóvázat rögzítünk, melyet gipszrost lapokkal fedünk le, és az így keletkezett üreget töltjük fel a szigetelõanyaggal.

Nedves installációnál: Nedves technológiánál vízzel, vagy ragasztóval kerül felhordásra a szigetelés. Vízzel nedvesítve alkalmas könnyûszerkezetes falak oly módon való szigetelésére, ahol a belsõ borítás csak utólag, a szigetelés elvégzése után válik lehetségessé. Amennyiben a szigetelés vastagsága az öt centimétert sem éri el, lehetetlenné válik a tömlõs száraz befújás, a tömlõt ugyanis nem lehet a résbe bedugni. Ilyenkor használjuk a nedves fújást, melyet elkészülte után szintbe munkálunk, és a belsõ borítás ezt követõen rögzítjük. Ragasztóanyaggal keverve, mennyezetre, dongafödémre, akusztikai szigetelés készíthetõ belõle.